Van egy mondat ami mélyen az elmémbe égett.

"A szavaknak súlya van" mennyit halljuk életünk során ezt az egy mondatot.

De kérdezem én. Mivan a kimondatlan szavakkal? Mivan az ő súlyukkal?

Sokan el sem tudjuk képzelni mit tesznek a kimondatlan szavak emberekkel,emberi kapcsolatokkal.

És itt nem csak párkapcsolatokra gondolok.Legyen ez egy: anya-gyermek kapcsolat,testvéri vagy baráti kapcsolat.

A lelkünk nagyon gyorsan képes megtelni ezekkel a szavakkal, amelynek több oka is lehet:

-van,hogy egyszerűen csak nem akarunk róluk beszélni

-van,aki fél kimondani és kiadni magából

-viszont van aki hiába mondaná,a szavai süket fülekre találnak (és még sorolhatnánk tovább)

A kimondott szavak megbántanak,sértenek,tönkre tehetnek dolgokat.

De a kimondatlanok elsöpörnek benned dolgokat,felemésztenek téged,a lelkedet,a lényedet.

Amikor elengedjük valaki kezét,azt érezhetjük,hogy ott maradt egy tüske (persze ez lehet haragtól is) valami ami nehézzé teszi az elválást a másiktól.Én úgy gondolom ezek a "tüskék"azok a szavak,amelyeket nem mondhatunk ki,mert félünk kimondani,vagy mert nem hallgatnak meg minket.Ezért ott maradnak mélyen bennünk és magunk küzdünk meg velük.Hatalmas károkat okozva ezzel magunkban,mert észre sem vesszük,úgy emésztenek minket.

És ez csak az egyik formája.Ugyanis mennyi ember küzd ma ennek a dolognak azzal a formájával,amikor párkapcsolatokat,házasságokat tesz tönkre.De talán ezt majd egy másik írásban.Bár azt hiszem,annyian küzdünk és próbálunk megbírkózni ezzel a problémával,hogy nincs is értelme tovább vesézni.Hisz,ha az ember találkozik magával a szóval,legyen az bármilyen formában,rögtön azonosul vele,legyen az életében akarhogyan is jelen.

Szóval Te,aki nem hallgatod meg azokat az embereket,akiknek mondani valójuk lenne hozzád,feléd (legyen az akármilyen jellegű) hallgasd őt meg,próbáld megérteni és óvd meg a kimondatlan szavak súlyától,terhétől.Hidd el,egy szerettednek ez nagyon sokat jelent.

Viszont Te,kinek a szavai ott lapulnak valahol a sötétben,és nem találnak fülekre.És amikor már küzdessz,harcolsz a szavakkal magadban.Ülj le,vegyél elő papírt tollat,aztán csak hagyd,hogy kifollyon belőled,amit oly sokáig gyűjtöttél és raktároztál magadban.Meglátod könnyebb lesz.

                                                                               Nincs arra idő,hogy fontos szavakat

                                                                                         kimondatlanul hagyjunk.

                                                                                                                (Paulo Coelho)